Az éjszaka már előrehaladt, amikor Liza, miután lefektette gyermekeiket, elindult a konyha felé. Egy vízforraló segítségével vizet melegített, majd készített magának egy csésze teát, és leült az asztalhoz. Eközben férje, Roma még nem érkezett haza; az utóbbi hetekben rengeteg munkája volt, és gyakran késő estig dolgozott. Liza együttérzéssel gondolt rá, igyekezett tehermentesíteni a házimunkával kapcsolatos feladatok alól, valamint szeretettel és gondoskodással vette körül őt. Roma volt családjuk egyetlen anyagi támasza.
Már jegyességük idején abban állapodtak meg, hogy a férj látja el a megélhetést, míg a feleség otthon gondoskodik majd a családról és a közös gyerekekről. Ez a megállapodás a gyakorlatban is megvalósult. Három gyermekük született; Roma dolgozott és jól keresett, Liza pedig a háztartás irányítását vállalta magára. Minden egyes gyermek érkezése örömmel töltötte el a férjet, aki egyre többre vágyott. Ugyanakkor Liza egyre kimerültebb lett: a gyerekek állandó figyelmet követeltek, a pelenkázókosár pedig mindig túlcsordult a fürdőszobában. Mivel nem termelt elegendő anyatejet, minden éjszaka cumisüvegeket készített tápszerrel. Ha valaki megkérdezte volna, már jó ideje eldöntötte, hogy három gyerek bőven elég, ideje abbahagyni.
Aznap este Roma későre hazatért, kissé ittas állapotban. Mikor Liza rákérdezett, azt felelte, hogy a gyerekek miatt nagyon fáradtak voltak, ezért betértek egy bárba lazítani.
„Szegény drágám” – próbálta megnyugtatni felesége. „Gyere, egyél valamit.”
— „Nem vagyok éhes, tele vagyok nassolnivalóval, inkább csak aludni fogok.”
Közeledett a Nemzetközi Nőnap, Liza ezért édesanyjához vitette a gyerekeket, hogy nyugodtan bevásárolhasson. Romantikus estét készített elő barangolása során, finomságokat vásárolt, és egy új ruhát is akart venni, mivel a meglévő ruhái már eléggé kopottak voltak, és nem voltak ünnepi öltözékei.
Amikor beszállt egy népszerű üzletbe, több ruhát választott, majd a próbafülkébe ment. Épp lehúzta nejlonkabátját, mikor a szomszéd próbafülkéből váratlanul Rome hangja hallatszott:
„Azonnal le akarom tépni rólad a ruháidat.”
Majd egy harsány nevetés és túl csábító női hang válaszolt:
„Még csak pár percet kell várnod. Inkább vegyél valamit a feleségednek.”
— „Nincs szüksége semmire. Csak a gyerekek érdeklik. Veszek neki egy konyhai gépet, nagyon szeret főzni.”
Liza megbénult, mintha arcul csapták volna. Gyorsan magára kapott egy ruhát, amelyet nem is akart igazán megvenni, ám a párbeszéd folytatódott:
— „És ha a feleséged megkérdezi, miért költöttél ennyit?”
— „Nem tartozom neki elszámolással. Adok neki pénzt a háztartásra, de nem tudja pontosan mennyi van nálam.”
Léptek hallatszottak, az öltözködés véget ért, majd a pár távozott az üzletből. Liza óvatosan belesett az egyik függöny mögül, és látta, hogy férje fizet, miközben kezét egy elegáns fiatal szőke derekára tette.
— „Jól vagy?”
Liza remegett a megdöbbenéstől, arcán egyértelműen megjelent a zavarodottság. A eladó aggódva odalépett hozzá. Végül a fiatal nő minden kiszemelt ruhát megvásárolt, majd hazatért. Segített hazakísérni édesanyját, lefektette a gyerekeket délutáni alvásukra, és maga is lefeküdt, hogy elgondolkodjon.
Talán ő is hibázott? Egész lényében elhanyagolta magát. De, bárhogy is nézzük, ez árulás volt: egy váratlan, mély sebet ejtő csapás. Soha nem gondolta volna, hogy Roma megcsalja őt. Különösen bosszantó volt az a szemtelen hangnem, amellyel férje beszélt vele; mintha ő semmi sem lenne, vagy még rosszabb, egy szolgáló. Még ajándékot is akart adni neki, „hasznosat” a munkájához.
Liza komolyan fontolóra vette a válást, ám tudta, hogy ezzel csak megkönnyítené Roma életét: elköltözne szeretőjéhez, ő pedig gyermekeivel anyagi támogatás nélkül maradna; valószínűleg a válóperes tartásdíj szerény lenne. Úgy döntött, egyelőre hallgat, és figyel.
Aznap este, mint mindig, Roma későn érkezett haza, a túl sok munka ismét ürügyként szolgált. Liza érzelem nélkül nézte férjét, csendben maradt. Idegennek érezte, nem szeretett társának. Szíve azonnal megdermedt.
Következő reggel Liza elkészítette önéletrajzát, majd szétszórva szétküldte. Több napnyi várakozás következett: minden reggel átnézte e-mailjeit. Többször elutasították, néhány helyről pedig udvarias nemet kapott. Egy idő után viszont meghívást kapott egy állásinterjúra ugyanannál a cégnél, ahol Roma dolgozott. Habozott, de végül mégis jelentkezett.
A vezetőség kedvező benyomást szerzett róla, és egy előnyös állást ajánlottak neki: a fizetés kezdetben szerény volt, de elegendő volt a gyerekek eltartására. A hír hallatán szíve megtelt reménnyel, amikor hazatért. Édesanyja aggódva várta, és számos kérdést tett fel.
— „Roma szeretője van!” – jelentette be Liza ragyogó szemmel.
Édesanyja hitetlenkedett, őt próbálta megnyugtatni, teát adott neki, majd leültette, hogy átbeszéljék a helyzetet.
— „Drágám, mit beszélsz? Roma későig dolgozik értetek és a gyerekekért, és te ilyen vádat vetsz rá?”
— „Egy fiatal nővel van.” – Liza gúnyosan nevette el magát, majd mindent elmesélt anyjának.
— „El akarod válni?”
— „Természetesen. De előbb meg kell szerveznem az időbeosztásomat. Egy jó állásom van rugalmas munkaidővel. Beíratom a gyerekeket oviba, aztán dolgozhatok teljes állásban.”
— „Kislányom, ez a te döntésed. Nem foglak visszatartani: aki egyszer megcsal, úgy is meg fogja tenni újra. Tedd, amit helyesnek gondolsz. Ez csalódás, nem vártam ilyet, ráadásul idegen nőnek társalog a gyerekeitek anyjáról. Segítek a gyerekekkel.”
— „Anya, mit tennék nélküled?” Liza szorosan átölelte őt.
- A Nemzetközi Nőnap felé közeledve Roma újra éjfél után érkezett haza.
- Liza nem tett fel kérdéseket, közömbössége egyértelmű volt.
- Roma munkával és barátokkal magyarázkodott, de felesége csak lefektette őt.
Másnap reggel, miközben a cumisüveget tartotta a gyerekeknek, Roma egy konyhai robotgépet próbált neki átadni:
— „Egy kis segítség a házimunkához” – mondta, miközben megpróbálta megcsókolni, de ő elfordult.
Liza nem bontotta fel a csomagot, majd komoran közölte férjével, hogy ő is hozott neki ajándékot. A folyosóra szólította, ahol két bőrönd várta a földön.
„Itt vannak a holmid. Válok. Többé nem kell majd kitalálnod munkahelyi késéseket, hogy barátaiddal lazíts. Szóval menj, pihenj, és ne tartsd vissza a szőke hölgyed.”
— „Ki mondta ezt neked?” – váratlanul érte a férjet ez a fordulat.
— „Láttam a saját szememmel, amikor neki választottál ajándékot. Egyébként adj neki te is egy robotgépet. Talán ő is szeret főzőcskézni?”
Roma kitört:
„Nézz magadra! Szép vagy és jól jössz ki az ágyban! Te viszont már nem is törődsz magaddal, elhanyagoltad magad, ügyetlen lettél. És ami a legviccesebb: az én pénzemből élsz. Számolod a pénzem, de arra nem engeded, hogy másokra költsem? Ehhez nincs jogod!”
— „Az én pénzem? És mi az életcélod? Utánam követelni egy egyszerű szelet kenyeret? Nem te adod nekem a pénzt; te biztosítod a háztartás számára, de te költöd el.”
Liza belefáradt ebbe az értelmetlen vitába, és a csomagokkal kitessékelte a dühös férjet az ajtón:
„Ne gyere vissza!”
Érdekes módon azon az éjszakán mélyen aludt. Reggel újjászületve érezte magát. Rögtön benyújtotta a válási kérelmet és a tartásdíjra vonatkozó igényt. Néhány nappal később csöngettek: a férjének anyósa robbant be dühösen:
— „Mit csinálsz? Kirúgtad a fiamat, és még pénzt is akarsz kicsalni tőle? Nem tartozik neked semmivel. Vond vissza a tartásdíjkérelmet!”
— „Tényleg? Akkor miért hiszik azt egyes férfiak, hogy ők a volt feleségüket fizetik, nem pedig a gyereküket? Talán nem marad elég a szeretőjének? Mindegy, ez már nem az én gondom.”
— „Nézz magadra, milyen kemény vagy! Egy napot sem dolgoztál a házasságotok alatt. Csak kihasználtad, és megengedted magadnak. Ne képzeld, hogy a tartásdíjból meggazdagodsz. Majd a főnökének azt mondja, hogy készpénzben fizesse ki, és te csak apróságokat kapsz.”
— „Távozz innen! Egy apa, egy anya – ez a te eseted. Csak most jöttem rá.” – Liza határozottan kiszorította a házból a férjét, és hozzátette: „Még egy szó, és hívom a rendőrséget.”
Amikor anyósa elment, Liza végre fellélegezhetett. Gyorsan beíratták a gyerekeket az óvodába, és megkezdték az ottani beilleszkedést. Liza teljes munkaidőben dolgozni kezdett. Roma most már tudta, hogy ugyanannál a cégnél dolgoznak. Egy alkalommal összefutottak:
— „Jó napot.” – köszönt a volt férj.
— „Nem haragszom, de dolgoznom kell.” – válaszolt Liza anélkül, hogy ránézett volna.
— „Akkor együnk együtt.”
— „A “együtt” szó már nem vonatkozik ránk.” – szakította félbe őt Liza.
Egy pillanatig nézte, miközben Roma látványosan megváltozott: szeretője elhagyta, amikor megtudta, hogy a férjnek a gyerekek tartására a jövedelme felét kell átadnia.
Fontos következtetés: Liza története őszintén mutatja, milyen nehézségekkel járhat egy házasság megtörése, ám az önállósodás és a határozott döntések révén megvalósítható a személyes fejlődés és új kezdet.
Ez a történet rávilágít arra, hogy bármilyen fájdalmas is egy árulás, a változás és a megújulás mindig lehetséges. Az önbecsülés megőrzése és a jövő tervezése kulcsfontosságú a személyes boldogsághoz.