Mikor Peter és én férj és feleség lettünk, úgy éreztem, minden rendben lesz. De miután visszatértem a munkába, észrevettem, hogy a dolgok kezdtek elromlani. A gyerekekre való figyelmetlenség és a mindennapi rutin kimerítő volt számomra, ezért úgy döntöttem, hogy egy bébiszittert fogadok. Lucy, akit mindenki ajánlott, hamarosan velünk élt, és valóban csodálatos volt a gyerekekkel. A ház újra élettel telt, a gyerekek boldogok voltak, Peter is sokkal nyugodtabbnak tűnt, és az étkezések is jobban alakultak.
De hamarosan olyan dolgokat kezdtem észrevenni, amelyek aggasztottak. Minden alkalommal, amikor hazaértem, csend volt. A ház, amely egykor tele volt élettel, most üresnek tűnt. Lucy, aki korábban mindig vidám volt, most sietve hagyta el a házat, mintha valamit titkolna. Peter is furcsán viselkedett, és a gyerekek mintha elzárkóztak volna tőlem. Egyre inkább kívülállónak éreztem magam a saját családomon belül.
Egyik este, amikor hazaértem, láttam, hogy Peter és Lucy egy másik szobában beszélgetnek. Az érzés, ami átfutott rajtam, megmagyarázhatatlan volt. Valami nem stimmelt, és a gyomrom görcsbe rándult. Mi történik itt? Megcsal?
Aznap, a 15. évfordulónkon, nem volt virág, ajándék, semmi. Peter csak annyit mondott, hogy fontos projektje van, és nem figyelt rám. Az érzés, hogy elhanyagolnak, fájt, és már nem tudtam tovább tűrni. Másnap, hogy tisztázni tudjam a helyzetet, két órával korábban értem haza.
Amikor beléptem az ajtón, amit láttam, szavakba önthetetlen volt. A családom, a férjem, aki valaha mindent jelentett, most egy teljesen más emberré vált. Aznap, amit láttam, mindent megváltoztatott bennem. Az életem soha nem lesz ugyanaz.