A történet egy kisfiúról szólt, aki már egészen kicsi korától kezdve úgy érezte, hogy valami nincs rendben az életében. Az anyja minden nap egyre keményebben bánt vele, és bár a kisfiú próbált minden tőle telhetőt megtenni, hogy megfeleljen, sosem volt elég jó. A szülei között mindig is volt valami feszültség, ami a kisfiút is mindig sújtotta.
Az anya, mint egy megfáradt harcos, nem tudta kifejezni a szeretetét, és minden apró hibájáért egyre keményebben büntette. “Miért vagy még mindig itt?” – mondta egyre gyakrabban, miközben egyre jobban gyűlölte a gyereket, akit a saját születésével hozott világra.
A kisfiú, aki már alig bírta elviselni az anya bántalmazását, egy nap úgy döntött, hogy elég volt. Az élete már nem tűnt többé fontosnak, de a büszkesége még mindig életben tartotta. Rettegve, de bátran szembenézett az anyjával.
– Ha megölni akarsz, hát ölj meg! – válaszolta a nőnek, aki szinte megdöbbenve hallotta a szavait. Nem számított rá, hogy egy ilyen fiatal gyermek ilyen keménységgel és bátorsággal fog válaszolni neki.
A bántalmazás mindennapossá vált, és ahogy teltek a hónapok, a kisfiú szívében egy új érzés született: a harag. Megtanulta, hogyan védje meg magát, és bár a fájdalom nem csillapodott, egyre inkább képes volt kezelni. De amit igazán érzett, az a magány volt. Mindig azt hitte, hogy az anyja szeretni fogja őt, ha elég jó lesz, ha elég erős lesz. De az anyja egyre inkább idegen lett számára.
Egy nap azonban, amikor az anya újra megpróbálta megverni, a fiú nem állt meg. A kisfiú megfogta a kezét, és a férfi, aki aznap megérkezett, meglátta a fiút és anyját a sötétben. Az életük teljesen megváltozott ettől a naptól kezdve.
Sasha bácsi, aki szeretetteljes és türelmes férfi volt, elkezdte segíteni a fiút, hogy újra felfedezze, mi a szeretet. De addigra már túl késő volt ahhoz, hogy visszafordítsák mindazt, ami történt.