Ki gondolta volna, hogy Tatjánának ilyen kemény próbatételt hoz az élet? Fél éve még minden más volt. Szeretett férjhez ment Oleghez, és békésen éltek együtt egy szép, belvárosi kétszobás lakásban. Csak a gyerekek hiányoztak a teljes boldogsághoz. Ám a sors nem adott nekik erre időt.
Elkezdődtek a gondok.
Oleg hirtelen elvesztette az állását. Tatjána eleinte támogatta, segített új állás után nézni, de heteken át Oleg csak a kanapén feküdt, a távirányítót markolva. Minden próbálkozásra ingerülten válaszolt:
— Hagyd már! Nem látod, hogy mindenhol leépítések vannak?
Tatjána próbált vele őszintén beszélni, nem hihetett abban, hogy tényleg sehol nincs munka. Tele volt lehetőségekkel! De Oleg nem akarta hallani, nem akart “szakmán kívül” dolgozni, túl büszke volt hozzá. Így maradt tétlenül, nem hozott pénzt a házhoz.
Egy nap Tatjána hazaért, és látta, hogy férje pakol.
— Hová mész? — kérdezte döbbenten.
— Anyámhoz költözöm — vágta rá. — Elegem van, hogy folyton nyaggatsz.
— Oleg, komolyan?
— Elég volt! — szakította félbe. — Nyugodtan akarok élni.
És becsapta maga mögött az ajtót.
Tatjána egyedül maradt az üres lakásban. Eleinte nagyon aggódott, próbált hívogatni, de Oleg nem vette fel. Aztán úgy döntött, hagyja, hadd higgadjon le.
Eltelt az idő. Tatjána lassan hozzászokott az egyedülléthez. A munkahelyén előléptették, és már megengedhetett magának némi luxust. Új kanapét vett, hiszen a régi már teljesen használhatatlan volt. Felújíttatta a fürdőt is a szomszéd segítségével, mert Oleg továbbra sem mutatkozott.
Egyszer egy kolléganő meghívta egy születésnapi bulira, ahol Tatjána megismerkedett Andrással, egy vidám és kedves férfival. Beszélgettek, számot cseréltek, András udvarolni kezdett neki. Tatjána visszafogta magát, hiszen még mindig férjnél volt.
De András kitartó volt, és ez a törődés különösen jól esett Tatjánának az Oleggel való veszekedések után. Újra kezdett érezni valamit, kezdett élni.
Három hónap telt el, amikor váratlanul Oleg megjelent.
Tatjána éppen készülődött a munkába, mikor csengettek. Az ajtóban Oleg állt: borostás, összetört, alkoholszagú.
— Szia, drágám — rekedten köszöntötte. — Visszajöttem.
Tatjána döbbenten nézett rá:
— Oleg? Mi történt veled? Hogy vagy?
— Megvagyok — morogta, beljebb lépve. — Látom, te nem tétlenkedtél, felújítottad a lakást.
— Igen, kicsit — felelte.
— Értem. Szóval visszaköltözöm. Eleget kalandoztam. Pakolj és hagyd el a lakást!
— Mi?! — hitetlenkedett Tatjána. — Miről beszélsz?
— Ez az én lakásom, én itt lakom, te pedig menj el.
— Oleg, megőrültél? Ez a mi közös otthonunk!
— Nem érdekel. Be vagyok jelentve, tehát itt van a helyem. Te pedig menj a francba.
— Hogy teheted ezt? Elhagytál, eltűntél, most meg kidobsz?
— Ha nem akarsz békésen távozni, akkor majd meglátod.
Felvette a telefont, és hívott valakit:
— Halló, Vityek? Igen, én vagyok. Figyelj, itt van egy ügy…
Tatjána pánikba esett, gyorsan összeszedte a táskáját, és kiment az utcára. Nem tudta, mit tegyen. Rendőrség? Ügyvéd? Nem tudta, mi a legjobb lépés. Végül Andrást hívta.
— Andris, nagy baj! Visszajött a férjem, ki akar dobni. Nem tudom, mit tegyek!
— Nyugi, hol vagy?
— A ház előtt. Félek bemenni, mert haverokat hívott.
— Ne menj sehova, most jövök.
Fél óra múlva András megérkezett egy barátjával.
— Ő Mihály, az ügyvédem. Menjünk, intézzük el ezt a helyzetet.
Felmentek a lakásba, ahol Oleg már összegyűjtötte két testőrét.
— Na, itt a segítő csapat — mosolygott gúnyosan Oleg. — Már találtál magadnak valakit, amíg nem voltam? Szóval elköltözöl?
— Hallgass meg — szólt Mihály. — Beszéljünk nyugodtan, civilizáltan.
— És te ki vagy? — kiabált Oleg.
— Ügyvéd vagyok. Emlékeztetnélek, hogy ez közös tulajdon. Tatjánának ugyanannyi joga van hozzá, mint neked.
— Nem érdekel! — üvöltött Oleg. — Ez az én házam! Van egy órád összepakolni, ha nem mész el, erővel kidoblak!
— Csak próbáld meg — lépett előre András.
— Nahát, milyen bátor vagy! Vityek, Kolya, mutassátok meg neki, ki a főnök!
Testőrei előreléptek. Tatjána pánikba esett, lehunyta a szemét. Épp kezdődött volna a verekedés…
Ekkor hatalmas kopogás a bejárati ajtón:
— Nyissák ki, rendőrség!
Minden megdermedt.
Tatjána Andrásra nézett, aki csak mosolygott.
— Ki hívta a rendőrséget? — mordult Oleg.
— Nyissák ki azonnal!
Oleg ajtót nyitott, két rendőr állt ott.
— Jó napot! Mi a helyzet?
— Semmi különös, csak családi vita — hebegte Oleg.
— Miért ez a zaj? Kik ezek az emberek?
— Vita van — szólalt meg Mihály. — A férj megpróbálja kitessékelni a feleségét a közös lakásból.