“Egy hónap, harminc nap, egy kis gondolkodási idő” A férjem ragaszkodott hozzá, hogy egy hónapig külön éljünk.

– Ez nem szakítás – mondta Igor, miközben a bőröndbe hajtogatta az ingeid. – Csak egy kis idő, hogy… letisztuljanak a dolgok. Marina nem felelt. A nappali sarkában állt, karját keresztbe fonta, és nézte a férfit, akit tizenhárom éve szeretett. Vagy talán csak ismert? Már ezt sem tudta. – Egy hónap. Harminc nap. Nem sok … Read more

A házban csend volt, de nem a békés fajta – inkább az a fojtogató, amelyet minden kimondatlan szó súlya alatt épített fel két ember.

A házban csend volt, de nem a békés fajta – inkább az a fojtogató, amelyet minden kimondatlan szó súlya alatt épített fel két ember. Marina az ablak előtt állt, félrefésülte haját a nyakából, mintha friss levegőre vágyott volna – pedig már órák óta résnyire nyitva volt az ablak. A nappaliban Igor ült a kanapén, telefonját … Read more

17 év házasság után elhagyta feleségét egy diák miatt – megdöbbentette felesége reakciója, nem számított ilyesmire.

Arthur a döntését véglegesnek érezte. A lakás kulcsát a komódfiókba tette, az utolsó ingét is bedobta a sporttáskába, és mély levegőt vett. A levegő nehéz volt – Annabelle parfümjének maradványa és a friss eső illata keveredett benne, amely az ablakon túl hullott. „Ez lesz az új életem kezdete” – gondolta. Amikor elindult az ajtó felé, … Read more

Si vous voyez quelque chose comme ça sur vos plantes, n’y touchez pas.

Lilla nyugodt, kertvárosi életet élt egy kis magyar faluban, ahol a legtöbb izgalmat az jelentette, ha új madárfaj bukkant fel a diófán. Kertje a büszkesége volt: menták, paradicsomok, muskátlik – minden virágzott. Egészen addig a napig, amíg a bodzabokor levelein valami különöset nem vett észre. Szabályosan elrendezett, fekete csillagformák borították be a levél szélét, mintha … Read more

Mégsem hátrált meg. Inkább csendesen leült, kivárta a sorát, és amikor megszólalt, a levegő megállt.

Amikor a tizenhat éves Lili először lépett be a színiiskola sötét, dohszagú próbatermébe, érezte a tekintetek súlyát. A többiek nevetgéltek, egyikük megjegyezte félhangosan: – Nem vagy elég csinos a vászonra. Ez a mondat beleégett. Mégsem hátrált meg. Inkább csendesen leült, kivárta a sorát, és amikor megszólalt, a levegő megállt. Az ő hangja nem kérte a … Read more

Ahogy Ivan leparkolt és lassan közelebb lépett, a kutya nem húzódott el, csak szomorú, mégis reménykedő tekintettel nézett fel rá

Ivan már napok óta figyelte a kutyát, amely egy elhagyatott útszakaszon feküdt, nem mozdulva, néha hirtelen felugorva, hogy megállítson egy közeledő autót. A helyiek között suttogtak arról, hogy a kutya valamit őriz, valamit, amit senki sem mer megközelíteni. Ahogy Ivan leparkolt és lassan közelebb lépett, a kutya nem húzódott el, csak szomorú, mégis reménykedő tekintettel … Read more

Az orvos és a rab: titkok a börtön falai között

Anna, egy huszonöt éves fiatal nő, utálta az estéket. Ilyenkor kellett meghajolnia egy ötvenöt éves férfi akarata előtt. A körülmények olyanok voltak, hogy nem volt más választása. Először naivan azt hitte, hogy visszautasíthatja, de tapasztaltabb cellatársai gyorsan tájékoztatták a börtönszabályokról. Elmagyarázták neki, hogy hiába ellenkezik az orvossal – a hatalma óriási, és pokollá változtathatja az … Read more

A sógorom titkos tekintete – és az őszinte válasz, ami mindent megváltoztatott

A családi vacsorák mindig is olyanok voltak, amiket vártam. Minden vasárnap a nővéremnél, Miánál, a férjénél, Alexnél és a két gyereküknél voltam. A légkör meleg és barátságos volt, és élveztem az együtt töltött beszélgetési időt. De az elmúlt hónapokban valami furcsa történt. Ezek alatt a vacsorák alatt nem tudtam nem észrevenni, hogy Alex, a sógorom, … Read more

Mindez egy szombat délután történt, mint bármelyik másik

Gyakran mondják, hogy nem ismersz igazán valakit, amíg sok évet nem tölöttél együtt. Azt hittem, kívülről-belülről ismerem a férjemet, Danielt. Több mint egy évtizede voltunk együtt – egy közös utazáson, amelyen felnőttünk, felépítettük a karrierünket, megvettük az első otthonunkat, és két csodálatos gyermeket neveltünk fel. Volt egy bizonyos megszokottságérzet a mindennapjainkban, egyfajta biztonságérzet, amelyet az … Read more

Amikor Pavel hazavitte a lányt, az apja ámulatba ejtően megdermedt, és az arcát elöntötte az izzadság.

Pavel nem sokat beszélt Tamarával az első hetekben. A lány csendes volt, de mosolya meleg, tekintete pedig úgy nézett rá, mint még senki más – mintha nem csak a külsejét látná. Miután Pavel végre elengedte Alena emlékét, Tamara halkan, de biztos léptekkel került közelebb hozzá. A kapcsolatuk lassan épült fel, mint egy régi ház tégláról … Read more