A szülők minden erőfeszítése ellenére a baba nem hagyja abba a sírást, amíg végül úgy döntenek, hogy megvizsgálják.

Advertisements

Walter hazajött a munkából, de amint belépett a garázsajtón, éles sikoly visszhangzott a házban. Felesége, Abby a konyhában ült, láthatóan feldúlta fia, Logan sírása.

Advertisements

– Ó, szerelmem – mondta Walter, és átölelte hátulról. – Mióta sír így?

Reklámok
Hirdetés
– Mindent megpróbáltam, Walter! Abby sírva fakadt. “Ett, pelenkáztam, megfürdettem, még ringattam is! Még a hőjét is megmértem! Nem tudom már mit csináljak, nem hagyja abba a sírást!”

Egy hónap telt el azóta, hogy a pár szülők lettek, és ha volt valami, ami igazán aggasztotta Waltert, az Logan sírása volt.

– Gyerünk, találjuk ki ezt együtt – mondta Walter, és bevezette Abbyt Logan hálószobájába.

Mohón közeledett Logan kiságyához. De meglepetésére nem volt gyerek: csak egy magnó és egy papír. Walter megnyomta a leállító gombot a magnón, és a sírás azonnal abbamaradt.

– Mit csináltál? – kérdezte Abby, aki mögötte állt. Walter nem válaszolt azonnal. A papírt a kezében tartotta, és elmerült a gondolataiban. Csak amikor Abby kitépte a kezéből, és kibontotta, akkor értette meg, mi történik.

– Figyelmeztettelek, hogy megbánod, ha durva volt velem.

– Ó, istenem! – kiáltott fel Abby. “Mit jelent ez? Durva voltam bárkivel? És veled? Ki rabolhatta el Logant?”

Walternek eszébe jutott a gondnok, akivel rosszul bánt a szülészeti kórházban. Hozott neki egy aranyos kis medve alakú poharat Abbynek, de megbotlott a portás felmosójában, és eltörte.

Walter dühösen megátkozta, és a gondnok azt mondta neki: „Ezt megbánod!”

– A rendőrségre kell mennünk, drágám – mondta Walter, visszatérve a valóságba. – Biztosan ő!

– Mi?

“Még abban sem vagyunk biztosak, hogy visszaadja nekünk. Gondolj csak bele, drágám. Ő csak egy házmester… nem tudja, hogy elmegyünk-e a rendőrségre vagy sem, és mivel tudjuk, hol dolgozik, a rendőrség azonnal bemehetne a kórházba, letartóztathatná, és visszahozná Logant.”

Abby bólintott.

Walter leparkolt a rendőrség előtt. Ő és Abby éppen ki akartak szállni a kocsiból, amikor Walter telefonja egy üzenettől vibrált.

“Ez az első és utolsó figyelmeztetésed. Ha belépsz a rendőrségre, a fiad az öbölben köt ki. Vigye a pénzt az alább jelzett helyre.”

Abby felsikoltott, amikor elolvasta az üzenetet, Walter pedig körülnézett, és megpróbálta kiszúrni az emberrablót. De túl sokan voltak. Logant megmentésének egyetlen módja a váltságdíj kifizetése volt.

Walter úgy döntött, hogy azonnal elmegy a bankba, de Abby állapota tovább romlott. Egyszer hányt, és úgy nézett ki, mintha újra megtenné. Walter jobbnak látta, ha hazaviszi.

– Ne utálj ezért, drágám, de ez a legjobb neked – mondta. Abby nem tiltakozott.

– Oké… De Walter… az emberrabló tényleg tudja, hogyan kell gondoskodni egy újszülöttről? – kérdezte zokogva.

Walter nem válaszolt, és hazakísérte. De az elméje tele volt sötét gondolatokkal. Folyton elképzelte Logant egy sötét szobában, segítségért kiáltott, de nem kapott választ.

Walter a bankba ment, hogy felépüljön. Ezután az emberrabló által megjelölt raktárba ment, és ott hagyta a pénzt.

Túl sokan voltak ott, hogy észrevegyék a gondnokot, de Walter tudta, hogy a közelben kell lennie, és figyelnie kell őket. Így hát visszaült a kocsijába, vezetett egy kicsit, és leparkolt a raktárak közelében. Nem kellett sokat várnia, mire meglátta a kórházi gondnokot.

A gondnok kinyitotta a raktárt. Walter készülődött, de egy csoport turista elhaladt előtte, elzárva a kilátást.

– Menj oda! – sikoltott Walter.

A percek végtelennek tűntek, ahogy a turisták egy szobor felé sétáltak. Amikor az utolsók is elmúltak, Walter káromkodott. A gondnok eltűnt.

Walter hagyta, hogy a tekintete a tömegen járjon, és próbált nem túl hangosan lélegezni. A férfi a hippiboltokra jellemző jellegzetes inget viselt: nem lehetett nehéz megtalálni.

Ott van! A megkönnyebbülés hulláma söpört végig Walteren, amikor meglátta, hogy a gondnok átkel az utcán a pénzes zsákkal. Walter gyorsan kiszállt a kocsiból és követte őt.

A férfi körbevezette egy parkolóban, több étterem és múzeum mellett, majd egy másik szekrénysor felé fordult.

A portás az egyik szekrénybe helyezte a táskát. Amikor megfordult, Walter ott volt Úgy tűnt, minden lassított felvételben történik, ahogy a rendőrség és az FBI ügynökei közeledtek és körülvették őket.

– Önt letartóztatták emberrablás miatt! – kiáltotta egy FBI-ügynök. – Lassan add át a babát, és emeld fel a kezed.

– Maradj távol! – kiáltott Abby, és a rendőrtiszt és Logan közé lépett. “Beteg a gyerekem. Orvoshoz kell menned.”

– Nem, nem – felelte Walter, és közelebb jött. – Logan remekül teljesít.

Abby tekintete rászegeződött. Walter látta, hogy a félelem és a bizonytalanság haraggá változik. A nő nekirontott, de a rendőrök megállították. Őt és Jamest letartóztatták.

Walter átölelte a fiát, és megkönnyebbült, hogy visszakapta. De Abby még nem végzett.

“Azt hiszed, hogy nyertél? Logan még csak nem is a tiéd! Nem tudtál teherbe ejteni, emlékszel? De bármi is legyen a problémád, az biztosan nem genetikai eredetű! Kiáltok.

Walter megkövült. A bátyjára nézett, akinek még a szemébe sem volt bátorsága. Ez fájt neki. De már semmi sem számított: vele volt Logan.

– Ha kell, örökbe fogadom! – válaszolta. – Megnézem, ahogy felnő, amíg mindketten megrohadtok a börtönben! – mondta, mielőtt elment Logannel.

Advertisements

Leave a Comment