A visszatért Édesanya

Steve vagyok, gazdag üzletember, és sosem gondoltam volna, hogy egy nap az életemben ilyen elképesztő felfedezés előtt állok. Egy reggel, amikor az irodámban ültem, és az éves cégjelentést nézegettem a laptopomon, hirtelen belépett egy takarítónő. Semmi különös nem volt az érkezésében, de amint felnéztem rá, szinte megállt a szívem.
A nő körülbelül 50-es éveiben járhatott, egyszerű munkaruhában, tisztítószerekkel a kezében. „Elnézést, uram, bocsánat… nem akartam zavarni. Öt perc múlva felmosom a padlót,” mondta udvariasan. De amint a szemeink találkoztak, valami különös érzés fogott el.
„Istenem… ez hihetetlen,” suttogtam, miközben egy pillanatra megdermedtem. A nő arca egyszerűen túlzottan hasonlított édesanyáméra, aki már 28 éve meghalt. Az arca, a szemei, a vonásai, mind mind egy megfagyott emlék előttem.
„Minden rendben van… kérem, jöjjön be,” mondtam, miközben próbáltam összeszedni magam, hogy ne tűnjek túl meglepettnek. Mégis, ahogy elhaladt mellettem, valami belső érzés azt súgta, hogy nem csak véletlenül hasonlít rám. Valami több volt ebben.
„Hmmm… azt hiszem, még sosem láttam itt… De az arca olyan ismerős,” mondtam, miközben próbáltam nem egyre inkább pánikba esni.
A nő mosolygott, és hozzám fordult. „Laura vagyok, uram. Csak most kezdtem itt dolgozni. A város kicsi… talán már láttak valahol. Két hete költöztem ide.”
„Steve vagyok,” válaszoltam, de a szívemben egyre inkább nőtt a gyanú. „Laura, nem tudom, miért érzem úgy, hogy… mintha valami régi ismerős lenne a szemedben. Talán igazad van, a város tényleg kicsi” – mondtam, próbálva a helyzetet valahogy normálisan kezelni.
De ahogy beszélgettünk, még valami elbizonytalanított. Laura gyorsan odament a laptopomhoz, hogy letörölje a kávéfoltot, amit épp akkor öntöttem rá, és ekkor valami igazán megdöbbentett: a bal kezén volt egy ovális heg, egy olyan heg, amit már egyszer láttam.
„Minden… tiszta!” mondta Laura, miközben felállt és hozzám fordult. Azonban a heg ott volt, és én elfehéredtem, amikor megpillantottam.
„Ez a heg… honnan van?” kérdeztem, miközben remegve figyeltem a kezét.
Laura arcán egy pillanatra szomorúság suhant át. „Ó, ezt… valószínűleg furcsán fogja hallani, de nem emlékszem semmire, ami velem történt több mint 20 évvel ezelőtt. Amnéziám van… nem is tudom, miért hívom magam Laura-nak. Egy hirdetőtáblán láttam ezt a nevet, és nem emlékszem semmire. A heg… az sem tűnik ismerősnek.”
A szívem hirtelen hevesebben kezdett verni. Az anyámra emlékeztetett minden egyes vonása, még ez a különös heg is, amit annak idején a régi fényképeken is láttam. A gyanúm, hogy valami nincs rendben, egyre erősebben nőtt bennem.
„Laura… lehet, hogy nem fogod elhinni, de hihetetlenül hasonlítasz az elhunyt anyámra,” mondtam, miközben szinte megfagyott a levegő. „28 éve meghalt, és ő is ugyanezzel a heggel rendelkezett. Az apám szerint ő is meghalt… de valami nem stimmel. Talán egy szülői tesztet kellene csinálni. Nem tudom, miért érzem ezt, de szeretném megtudni, hogy van-e valami kapcsolat közöttünk.”
Laura egy pillanatra elgondolkodott, mintha ő is próbálta volna összerakni az emlékeit. Végül beleegyezett a szülői teszt elvégzésébe.
Az úton a kórházba csend volt közöttünk. Izgalom és félelem keveredett bennem. Ha valóban az én anyám lenne, az mindent megváltoztatott volna, de mi lesz akkor, ha nem ő az? Ahogy a kórházba értünk, sürgettem a tesztet, és az ápolónőtől kértem, hogy végezze el minél hamarabb.
Miközben vártunk, megkérdeztem Laurát: „Mit emlékszel a múltadra, Laura?”
„Emlékszem, hogy felébredtem egy erdőben. Egy favágó talált meg, amikor a folyóban úsztam. Aztán kórház… az orvosok azt mondták, amnéziám van. De most… most ez az életem.” A szavai közben ő is küzdött a múlt árnyaival.
Az ápolónő végre odajött, és átnyújtott egy mappát. Az olvasás után szinte megdermedtem. „A szülői kapcsolat valószínűsége: 99,99%!”
„Ez azt jelenti… TE VAGY A SZÜLEIM!” kiáltottam fel, miközben megértettem a papíron lévő eredményeket.
Laura remegve megállt, és ahogy megöleltem őt, mindketten könnyezni kezdtünk. Az életünk egy olyan titkot hozott napvilágra, amely mindent megváltoztatott, és egy új kapcsolat kezdődött el közöttünk – egy, ami túlmutatott minden váratlan fordulaton. Az igazság végre feltárult.