Riley mindig is tudta, hogy az életben nem elég a középszerűség. Hozzáállása nem volt más, mint hogy mindenáron kiemelkedjen a tömegből, és mindent elérjen, amit mások csupán álmodoznak. Mindig vágyott a fényűzésre, a csillogásra, a luxusra. A napi szürke monotonitás, a szegénység, vagy éppen egy unalmas házasság – mindez idegen volt számára. Egy olyan életet akart, amely csillogó ruhákból, elegáns vacsorákból és drága autókból áll.
A férjétől nem kapta meg, amire vágyott. Samuel, a férje, sokkal idősebb volt nála, és bár szerette őt, Riley nem titkolta, hogy egyetlen célja volt: megszerezni a férfi hatalmas vagyonát, amíg még időben. Samuel viszont lassan belefáradt a kapcsolatába, bár a férfi sosem mutatta ki, hogy észrevette volna Riley valódi szándékait.
Amikor Samuel, az idős férfi, egy nap váratlanul elhunyt, Riley úgy érezte, hogy elérkezett az ő ideje. A gyásztól szinte meg sem remegett a szíve, miközben az örökség hatalmas összegéről álmodozott. De amikor az ügyvéd beolvasta a férje végrendeletét, minden a feje tetejére állt.
Az ügyvéd szavai éles hideget hoztak a szobába, ahogy befejezte a végakaratot. Riley szeme tágra nyílt, miközben hallotta, hogy a férje mindenét egy alapítványra hagyja, amit rászoruló gyerekeknek ajánlott fel. Tíz ezer dollár maradt számára, csupán az azonnali kiadások fedezésére.
„Nem lehet!” – kiáltott fel szinte üvöltve, de az ügyvéd szavai higgadtan folytatódtak: „A végrendelet törvényes és véglegesen aláírt.” Riley fejében kattogtak a fogaskerekek. Hogyan történhetett meg mindez? Samuel, aki annyit ígért neki, hogy mindent neki hagy, most mindent másnak adott. Ezt a férfit sosem értette meg igazán, de most már biztos volt benne, hogy ő az, aki becsapta őt.
A temetés utáni napokban, miközben a gyászos hangulat körülötte még mindig érezhető volt, Riley egy újabb meglepetést kapott. Samuel ügyvédje, Michael, egy újabb levelet hozott, egy olyan levelet, amely tovább forgatta Riley világát.
Az új levélben Samuel azt írta, hogy észrevette Riley valódi szándékait, és hogy bár tudta, miért házasodott vele, mégis úgy döntött, hogy nem hagyja őt üres kézzel. Az ajánlata pedig egy munka volt, egy lehetőség, amely lehetőséget biztosított volna számára arra, hogy a saját lábára álljon. Egy komoly állás egy alapítványnál, amit Samuel már nem tudott irányítani.
Riley kezdetben hitetlenkedett, nem akarta elhinni, hogy Samuel valóban ilyen döntést hozott. Miért segítene neki? Miért adna neki egy lehetőséget, amikor mindenki más azt várta tőle, hogy visszaforduljon a régi életéhez?
De a levél vége, Samuel szavai—„Meglátlak benned egy olyan potenciált, amit még te sem ismersz”—elgondolkodtatták. A férfi talán igazat mondott. Talán ő maga is egy másik utat keresett, amely nem csupán a pénz és a hatalom felhalmozásáról szólt. Talán Samuel tudta, hogy Riley valójában több, mint egy szép arc és egy üres vágyakozás a gazdagságra.
A következő hetekben Riley mindent átgondolt. A régi életet, a hazugságokat, a manipulációkat, amikhez ragaszkodott, és a szembeötlő igazságot, amit Samuel hagyott számára: lehetőséget egy új életre, valós értékekkel.
Három évvel később, Riley Peterson, aki egyszer az egész világot a kezében akarta tartani, már az alapítvány adminisztratív vezetőjeként dolgozott, és sokkal inkább élvezte a munkáját, mint bármit, amit korábban pénzért vásárolhatott volna. Az alapítvány, amit Samuel indított, még inkább sikeres lett, és Riley úgy érezte, hogy most először érte el igazán azt, amire szüksége volt: egy értékes életet.
Samuel végül nemcsak a pénzét adta neki, hanem egy esélyt, hogy új életet kezdjen—és ezt Riley most már elismerte. Az öreg róka tényleg jobban ismerte őt, mint bárki más.