Ethan Sterling fiatalon mindent megkapott az élettől – kivéve felelősséget. Az apja, Alexander Sterling, milliárdos üzletember volt, aki minden percét a cégének szentelte, miközben a fia elkényeztetett, önző és céltalan férfivá vált. A barátai, az ital és az éjszakai partik jelentették számára az életet.
Alexander későn ébredt rá, mit rontott el. Mikor felesége meghalt, hirtelen egy idegen fiút talált maga mellett – saját gyermekét. És akkor megszületett a döntés, amely mindent megváltoztatott: a végrendelet, amely kényszerházasságot írt elő.
A feltétel, ami mindent felforgatott
Amikor Alexander meghalt, Ethan biztos volt benne, hogy végre övé lesz a hatalmas örökség. De az ügyvéd, Mr. Thompson higgadt hangon olvasta fel az apai akaratot:
„Minden vagyonomat a fiamra hagyom, feltéve, ha egy hónapon belül feleségül veszi Anastasia Millert, és öt éven át vele él.”
Ha a házasság felbomlik, minden vagyon egy jótékonysági alapítványra száll. Ethan dühöngött. Egy idegen nőt elvenni csak a pénzért? Apja bizonyára megőrült. De amikor megtudta, hogy addig nem férhet hozzá egyetlen dollárhoz sem, míg nem házasodik, kénytelen volt beletörődni.
A lány, akit a sors küldött
Anastasia Miller élete merőben más világ volt. Fiatal nő, akinek az egészség, a család és a szerelem jelentette az igazi értéket. Egyetlen célja volt: megmenteni a húgát, Lanát, aki szívbeteg volt. A műtét költségei elérhetetlennek tűntek – mígnem egy nap az ügyvéd, Mr. Thompson felkereste, és felajánlotta: ha beleegyezik a házasságba Ethan Sterlinggel, a műtétet teljes egészében kifizetik.
Anastasia szíve összetört, de a testvére élete fontosabb volt minden álomnál. Egy házasság szeretet nélkül, az egészségért – ez lett az ő áldozata.
A rekord, amit a sors állított fel
Egy hónappal később egy egyszerű szertartáson kimondták az igent. Nem volt zene, nem volt ünnep – csak egy csendes alku két idegen között. Ethan gőgösen, hidegen viselkedett, és világossá tette: „Csak tűrjük el egymást öt évig.”
De Anastasia nem volt gyenge. Ő volt az, aki apja végrendeletének értelmében átvette a Hope Sterling Alapítvány vezetését. Kezdetben csupán kötelességből végezte a munkáját, ám ahogy megismerte a segélyre váró családokat, egyre mélyebben hitt abban, amit csinált.
Amikor azonban felfedezte, hogy a férje és barátja, Mr. Reynolds sikkasztanak az alapítvány pénzéből, nem tétovázott. Pontos, fegyelmezett, bátor nőként összegyűjtötte a bizonyítékokat, és elérte, hogy a korrupt pénzügyi igazgatót elbocsássák.
A férj, aki a mélybe zuhant
Ethan először megdöbbent, majd dühbe gurult. Ahelyett, hogy belátta volna a hibáit, bosszút akart állni. Iszákos életet élt, partizott, sőt, nyíltan szeretőt költöztetett a házba, hogy megalázza a feleségét.
Anastasia némán tűrt – amíg tudott. Aztán egy este telefonált Mr. Thompsonnak:
„Holnap beadom a válópert. Nem kérek semmit, csak szabadságot.”
Az igazság, ami mindent megváltoztatott
Az ügyvéd megjelent, és hidegvérrel közölte Ethannel:
„Amint elválnak, minden vagyon az alapítványra száll. Ön semmit sem kap.”
A férfi ekkor értette meg, hogy apja valóban tanítani akarta – nem pénzzel, hanem veszteséggel. Anastasia pedig távozott. Chicagóba utazott, ahol végre újra láthatta a testvérét, aki a sikeres műtét után lábadozott. Ott ismerte meg Dr. Nicholast, a kedves, magas orvost, aki minden nap elkísérte haza.
De Anastasia még nem tudta, hogy apósa, Alexander Sterling, valaha az ő apjának életét köszönhette. A férfi a saját életét áldozta Alexanderért egy balesetben – ezért választotta őt menynek. A házasság nem büntetés volt, hanem hála.
Szerelem, egészség és új kezdet
Amikor végül a válás megtörtént, Ethan elvesztett mindent – Anastasia viszont megtalálta önmagát. A testvére meggyógyult, az alapítvány virágzott, és ő maga is újra hitt a szerelemben. Fél év múlva Chicago fényes templomában újra kimondta az igent – ezúttal szívből.
Ez már nem üzlet volt, hanem élet.
Következtetés
Ez a történet a család, a szerelem, a megbocsátás és az emberi egészség erejéről szól. Megmutatja, hogy a gazdagság nem pénzben, hanem a szív nagyságában mérhető. És hogy néha a sors a legváratlanabb módon állít fel rekordokat – nem a magasságban, hanem abban, milyen mélyen tudunk szeretni.