Miközben Laura a konyhában teát készített, azon tűnődött, hogy miért változott meg minden olyan hirtelen. Még egy hónappal ezelőtt is minden rendben volt. A férje, Dávid, szeretettel beszélt vele, közösen tervezték a jövőt, és gyakran megemlítette, hogy egy nap közösen utaznának a hegyekbe egy hosszú hétvégére. De mostanában valami eltűnt a kapcsolatukból.
Egy pénteki délután, miután elfelejtette a pénztárcáját otthon, visszament a lakásba. Az ajtónál már érezte, hogy valami nem stimmel, de nem tudta, mi az. Ahogy belépett, Dávid hangját hallotta a másik szobából. Telefonált, és Laura megdöbbent, mikor a következő szavakat hallotta:
— Igen, már majdnem mindent elrendeztem. Csak a pénzt kell átutalni, és elköltözöm.
Laura megdermedt. Miért beszélt így a férje? Miért nem szólt neki erről? Miért nem beszéltek róla együtt? Az egész világ megbillenni látszott, és Laura már érezte, hogy valami nagyon nincs rendben.
A férje folytatta:
— Persze, vannak kockázatok, de mindegy. Egyetértek veled, elég jól titkolom előle. Most is mindent eltűr, csak ne csináljak túl nagy ügyet belőle. És ha minden igaz, elmehetünk együtt a nyaralásra, ahogy akartuk.
Laura lélegzetvisszafojtva hallgatta, majd hirtelen, képtelen volt tovább hallgatni. Csendben lépett hátra, és amikor az ajtó kinyílt, Dávid kijött a szobából, és észre sem vette őt. Laura, még mindig döbbenten, gyorsan elhagyta a lakást, és a parkba ment, ahol próbált összeszedni magát.
Nem tudta, mit tegyen. Először felhívta a legjobb barátját, Helgát, aki rögtön átjött hozzá. Helga figyelmesen hallgatta végig, és végül azt mondta:
— Menj haza, és beszélj vele. Ne hagyd, hogy ő döntse el helyetted, mi a te jövőd.
Laura úgy döntött, hogy nem hagyja annyiban. Este, mikor hazaért, csendben megkérdezte Dávidtól:
— Mit jelentett a telefonbeszélgetésed?
Dávid zavarodottan válaszolt, de Laura tudta, hogy most már neki kell irányítania a dolgokat. Az élete nem volt már a férje titkai köré építve. És innentől kezdve másként alakítja a jövőjét.