Mindig is az voltam, aki háttérben maradt. Az osztályban csendben ücsörögtem, a tanárok pedig gyakran említettek a fényes jövőm kapcsán, de valahogy sosem érződött valósnak, amit mondtak. Egy szűkös, zsúfolt konyhában ülve, miközben Anyu számolta a pénzt, éreztem, hogy a jövő csak egy elérhetetlen álom. Apa akkor hagyott el minket, amikor hét éves voltam, és azóta én, Anyu és a Nagyi együtt éltünk egy kis házban, ahol mindent használtunk, amit csak találtunk.
Amikor elérkezett a ballagás ideje, nem kértem semmit. Tudtam, hogy Anyu nem tudna adni. De a Nagyi mindig is megtalálta a módját, hogy valami varázslatosat adjon nekünk, még a legnehezebb időkben is.
Egy napon a Nagyi azt mondta, hogy menjünk kincsvadászatra az adományboltba. Kézen fogott, és egyenesen az alkalmi ruhákhoz vezetett, mintha egy titkos kincsesládát keresnénk. Az egyik fogason megláttam egy éjfekete, csodálatos ruhát, finom csipkés hátsó résszel. Olyan elegáns volt, hogy el sem hittem, hogy egy adományboltban találtuk.
A Nagyi szeme felragyogott, és mikor megfogta a ruhát, elmondta: „Néha az élet pont azt adja, amire szükséged van.” Az árcédulát elnézve alig hittük el, hogy mindössze 12 dollárért vihettük haza.
Otthon a Nagyi munkához látott. Szinte mindent ő varrt meg nekem, és most egy ruhát is átalakított, hogy tökéletes legyen rám. De amikor kicsit kibontottam a szegélyt, valami különlegeset találtunk benne: egy papírt, amin üzenet állt. Egy nő, akit sosem ismertem, írta: „Bocsáss meg nekem, hogy elhagytalak. Most, 18 év után ezt a ruhát küldöm neked, és kérem, bocsáss meg, amit tettem.”
Az adományboltban nyomozni kezdtem, de senki sem tudta, ki adományozta a ruhát. Mégis, a nap végére valami csodálatos történt. A bálkirálynő választásán én lettem a nyertes, és akkor jöttem rá, hogy a ruha valóban csodát hozott.
Egy tanárnő, aki régen elfeledett emlékeket hozott elő, odajött hozzám, és elmondta, hogy ő adta oda ezt a ruhát annak, akinek egykor talán szüksége volt rá. Az életemben valami megváltozott, és talán most kezdtem el igazán hinni a csodákban.