A konyhában épp vacsorát készítettem, mikor megcsörrent a csengő. Késő volt már, a gyerekek már rég aludtak, a férjem pedig szokás szerint dolgozott. Az órára pillantva láttam, hogy 20:45 van. Ki lehet az ilyenkor? Egy pillanatra megborzongtam, mintha valami nem stimmelt volna.
Próbáltam megnyugodni, és elindultam az ajtóhoz. Talán a szomszédasszony, aki valamit kérne. De az érzés, hogy valami furcsa van a levegőben, nem hagyott nyugodni. Ahogy kinyitottam az ajtót, egy ismeretlen nő állt ott. Az arcán zavartság ült, haja kócos volt, és sápadt, fáradt tekintete elárulta, hogy valami súlyos dolog történt.
„Jó estét, Lilla” – szólalt meg, és a hangja olyan ismerős volt, hogy szinte megdermedtem. Rápillantottam, és hirtelen minden összeállt: ő Zsófia, Ádám első felesége volt.
Zsófia évekkel ezelőtt eltűnt az életünkből, miután Ádám és ő elváltak. Soha nem találkoztunk, csak a férjem mesélt róla néha. Azonban most, ott állt előttem, abban a házban, ahol én és Ádám éltünk.
„Zsófia?” – kérdeztem, próbálva visszatartani a megdöbbenésem.
Bólintott, és belépett a házba. Azonnal leültünk a konyhában, és egy csésze teát kínáltam neki, amit szótlanul elfogadott. A levegő tele volt feszültséggel.
„Tudom, hogy meglepő, hogy itt vagyok” – kezdte el végül. „De van valami, amit tudnod kell.”
„Mi történt?” – kérdeztem idegesen, már érezve, hogy valami komoly titok rejlik a háttérben.
Zsófia mély levegőt vett, és folytatta:
„Ádám nem mondott el mindent. A válásunk nem csupán a kapcsolatunk megszakadása miatt történt. Ő tett valamit, amit nem akart elmondani. És most neked is tudnod kell róla.”
Ezek a szavak olyan hatással voltak rám, mintha hideg víz zúdult volna a fejemre. Mi történhetett? Ádám mindig is becsületes volt. Mi rejtegethetett előlem?
„Zsófia, kérlek, mondd el, mi történt!” – mondtam, miközben minden porcikámban éreztem, hogy valami olyasmi van készülőben, amire nem voltam felkészülve.