Elvettem azt a nőt, akit apám választott nekem — Az esküvői éjszakán megdöbbentett, amikor azt mondta: „Mostantól mindent meg kell tenned, amit mondok.”

Az apám mindig azt mondta, hogy az üzlet és a család szövetsége elválaszthatatlan. Amikor a cég kezdett megtépázódni, ő pedig véglegesen elhatározta, hogy megoldja a helyzetet, Adriana lett a kulcs. A barátja gazdag, befolyásos családjának lányát kellett feleségül vennem, hogy a két vállalat szövetséget kössön. Nem volt választásom. Vagy legalábbis ezt hittem.

Az esküvő csillogó volt, színes, millió apró részlettel, amiket nem értettem. Csak azt tudtam, hogy mostantól egy új világ része vagyok, amelyet mások irányítanak.

A nászéjszakán azonban Adriana váratlanul megszólalt:

– Mostantól mindent meg kell tenned, amit mondok – mondta halkan, de határozottan, miközben a szemeiben valami titokzatos ragyogott.

Nevettem, azt hittem, csak tréfál. De az arca nem mosolygott. Folytatta:

– Ez nem parancs. Ez a mi túlélésünk kulcsa.

Megdöbbentett, de nem tudtam elfordulni. Ahogy teltek a napok, rájöttem, hogy nem Adriana akar uralkodni felettem, hanem együtt dolgozni, hogy megmentsük azt, amit az apám tönkre akart tenni.

Nem azt kérte, hogy elveszítsem önmagam, hanem hogy legyek erős és bátor – a vele való közös harcban.

És a legnagyobb titok? Ő sem volt áldozat. Ő volt a kulcs ahhoz, hogy én is megtaláljam a saját hangom.

kis- és nagybetűs mondatrészlet:

Mostantól mindent meg kell tenned, amit mondok. – mondta Adriana, de nem parancsolt. Ez a túlélésünk záloga volt.