Az esküvőnk éjszakáján a férjem, Scott közelebb akart kerülni hozzám, de én elutasítottam, és úgy tettem, mintha fáradt lennék. Ő könnyen elfogadta a döntésemet, és jóéjt-csókot adott.
Ám éjfél körül hirtelen azt éreztem, hogy az ágy megremegett. Megfordulva megláttam Scottot – és megdöbbenésemben ledermedtem.
— Scott? — kérdeztem levegő után kapkodva. — Mit csinálsz?
Egy pillanatra megállt, idegesen rám nézett, mintha nem tudta volna, hogyan magyarázza el, amit látok. Végül suttogva mondta:
— Everly… ez Ella.
— Ella? — ismételtem összevont szemöldökkel. — Mi folyik itt?
— Ő az árván maradt unokahúgom. A nővérem, Maya, meghalt. Csak pár hete tudtam meg, — magyarázta Scott, próbálva megnyugtatni engem.
— Pár hete?! — kérdeztem sokkosan. — Hogy került ide?
— Féltem, hogy elhagysz, ha megtudod, — vallotta be.
— Hogy tehetted ezt? Hogyan épülhet egy házasság titkokra? — kérdeztem csalódottan. — Mit tervezel? Örökbe fogadjuk Ellát?
— Még nem döntöttem, — mondta. — Most az a fontos, hogy gondoskodjunk róla.
A beszélgetés hamar véget ért, túl fáradt voltam a folytatáshoz, de a rossz érzés nem hagyott nyugodni.
Másnap visszatértünk Scott házába, mintha minden már eldöntött lenne. Összezavarodva éreztem magam, nem tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet.
Egyik este, miközben Ellát a karjaimban tartottam, újra szóba hoztam:
— Scott, ha megszakítottad a kapcsolatot a nővéreddel, miért vállalod a gyerekét?
Scott habozott. — Ez nem Mayáról szól, hanem Elláról. Nincs más, csak mi.
De továbbra is ott lebegett a kérdés: hol van az apja?
Pár héttel később egy fotót találtam Scott íróasztalán, ami mindent megkérdőjelezett, amit addig mondott. A képen egy várandós nő mellett mosolygott — valószínűleg Maya volt az.
Amikor Scott hazaért és meglátta a fotót, megváltozott az arckifejezése.
— Mi történt, Everly? — kérdezte aggódva.
— Magyarázd el ezt a képet, — mondtam nyugodtan, de határozottan. — Azt mondtad, nem tartottad a kapcsolatot Mayával. Ez a kép mást mond.
— Igazad van, — sóhajtott, és beismerte, hogy titokban találkozott Mayával, hogy segítsen neki.
— Miért titkoltad el ezt előlem? — kérdeztem döbbenten.
— Féltem, hogy elhagysz, — mondta. — Azt akartam, hogy megszeresd Ellát, anélkül, hogy a múltjára gondolnál.
Csalódott voltam.
— Hogyan építhetnénk jövőt, ha hazugságra épül minden? — kérdeztem.
— Talán örökbe kellene adnunk Ellát, — javasoltam óvatosan.
— Örökbe adni? — ismételte döbbenten. — Ez lehetetlen. Ella az én felelősségem.
— Talán találnánk számára egy jobb otthont, — próbálkoztam, de Scott élesen félbeszakított.
A vita kiéleződött, Scott azzal vádolt, hogy próbára teszem, és ez még jobban megbántott.
Zavartan és megalázottan elmentem a tengerpartra, választ keresni. Ott találkoztam egy titokzatos nővel. Gúnyos mosollyal kérdezte:
— Ő Scott lánya?
— Nem, az unokahúga, — válaszoltam, magamhoz szorítva Ellát.
— Unokahúga? Pedig nagyon hasonlít rá, — mondta, és eltűnt. De mielőtt elment volna, fenyegető pillantást vetett rám:
— Fuss. Mentsd az életed.
— Ki maga?! — kiáltottam utána, de nem válaszolt.
Ez a találkozás megrémített. Elkezdtem gyanítani, hogy Ella Scott sötét múltjának része, és nem véletlenül került az életünkbe.
Amikor hazatértem, le akartam ülni Scott-tal beszélni.
— Scott, beszélnünk kell, — mondtam az ajtót kinyitva.
— Everly, mindent elmondtam. Nincsenek többé titkok, — mondta magabiztosan, de a hangja remegett.
— Nem, van még valami. Ella nem a te unokahúgod. Ő a lányod, igaz?
Scott megdermedt, majd hosszú csend után beismerte:
— Igen. Ella az én lányom.
— Hogy hazudhattál nekem a saját gyermekedről? — kérdeztem sírva.
— Azt akartam, hogy megszeresd őt, és hogy egyszer családdá váljunk, — próbálta megmagyarázni.
Kétségbeesetten követeltem, hogy mondja el az igazat Mayával való kapcsolatáról. És megtudtam, hogy Maya nem is volt a nővére. Titokban szerelmi kapcsolatban volt vele.
— Nemcsak engem csaptál be, hanem a saját lányodat is, — mondtam könnyek között. — A kapcsolatunk hazugságra épült.
Hosszú belső harc után úgy döntöttem, elmegyek. Még ha meg is szerettem Ellát. Scott próbált visszatartani, de hajthatatlan voltam.
Egy reggel Scott kopogott az ajtómon, Ella is vele volt. A kislány nevetése fájdalmasan hatolt belém, de beengedtem őket.
— Scott, te megbocsátanál nekem, ha én tettem volna azt, amit te? — kérdeztem.
Nem tudta, mit válaszoljon, de a szavai, a bocsánatkérése mélyen megérintettek.
— Egy család csak igazságra épülhet, — mondta. — Gyere vissza, Everly.
Habozva, de átöleltem Ellát, és bólintottam. Scott magához ölelt minket.
De ahogy telt az idő, Scott egyre furcsábban viselkedett. Egyik alkalommal, mikor sietve távozott, találtam egy fotót a titokzatos nővel és egy kisbabával, mellette egy üzenet:
„Maya nem az egyetlen titok, amit Scott rejteget.”
Felhívtam a nőt, és találkoztunk egy kávézóban. Ott elárulta, hogy ő Scott volt felesége, és a kisbaba az ő közös gyermekük.
— Meg kell értened, mekkora veszélyben vagy, — figyelmeztetett.
De ami a leginkább sokkolt: rájöttem, hogy terhes vagyok.
Pánikba estem, és hazarohantam — ahol Scott haraggal fogadott, miután megtudta az igazat.
Abban a pillanatban betört a rendőrség és letartóztatta őt a bűnei miatt. Amanda, a nő, vigasztalt:
— Csodálatos anya leszel, — mondta, miközben próbáltam feldolgozni a történteket.
Hónapokkal később, amikor végre összeszedtem magam, vigaszt találtam abban a gondolatban, hogy hazugságok nélkül is lehet családot építeni.